|
There are no translations available.
A magyarországi elektronikai ipar helyzete
A MELT levele a gazdaság irányítóihoz
Az elektronikai ipar a magyar nemzetgazdaság húzó ágazata. Ezt a KSH
illetve más szervezetek által szolgáltatott statisztikai adatok is
alátámasztják. Az elektronikai ipart gyártástechnológiája alapján lehet
megkülönböztetni minden más szakterülettől, amelyben döntő mértékű a
high-tech és a számítástechnikára alapozott tesztelés.
Az elektronikai ipar gyártmányai egy termékpiramis csúcsán helyezkednek
el és mint olyanok szinte minden más ipari folyamatot magukban
foglalnak. Ezen túlmenően maguk is megjelennek a többi, magas
színvonalú termékben valamilyen módon: vagy magában az árucikkben
(tehát beépítve a termékbe, mint irányító-vezérlő szerkezet,
mesterséges intelligencia stb.), vagy annak a gyártása során.
Ugyanakkor az iparág léte tükröződik egyebek mellett a
szolgáltatásokban, a szállítás/logisztika területén is. Megítélésünk
szerint az elektronikai iparunkban létrejövő érték háromnegyed része a
k+f és gyártás során testesül meg. A negyedik negyedet pedig az
iparágat kiszolgáló szállítási, disztribúciós, kereskedelmi és
szerviztevékenység eredményezi.
A statisztikák az iparágat DL ágazati kóddal "Villamos gép, műszer
gyártása néven" az általános gépiparhoz sorolják, amelyhez a gép,
berendezésgyártás mellett a járműipar is tartozik. Ezért sokszor
előfordul, hogy még hivatalos orgánumok sem az őt megillető helyen és
módon kezelik az iparágat. Gyakran megtörténik az is, hogy a cégek egy
részét a járműiparba sorolják.
Az elektronikai ipar nemzetgazdasági súlyának számításához a D jelű
feldolgozóipari ágazat, valamint a G jelű kereskedelem és szerviz, az I
jelű szállítás és az M jelű oktatás vonatkozó részeit viszonyítjuk a
bruttó kibocsátáshoz. A G és I ágazatokat csak becsléssel lehet
értékelni, a D ágazat egész bruttó kibocsátáshoz képesti százalékának
fele arányában (mintegy 17%-ban) vesszük figyelembe, mert az
elektronikai termékeket is kell szállítani, elosztani, szervizelni, de
súlya a többi gépipari termékhez képest könnyű. M oktatási ágazat
azonban 30%-on számítható, mert a műszaki tárgyak és mérnöki tudományok
oktatása manapság kulcskérdés. A D ágazatból csak a DL elektromos gép-
és műszergyártást (a tulajdonképpeni elektronikai ipart), valamint a DM
járműgyártás 20%-át (óvatos becsléssel, mert a korszerű autók
elektronikai értékhányada ugyan ennél nagyobb, de egy részük már
korábban figyelembe lett véve a DL kategóriába) számítottuk (pirossal
írt számok). Az eredményt a 2005 és 2007-es évekre a táblázat mutatja.

A nemzetgazdaság jellemzője az is, hogy a teljes kibocsátás mintegy
felét az élvonalbeli 500 cég hozza. Ebből látható, hogy a termékeknek
csak elenyésző hányada származik közvetlenül a kkv-ktől, munkájuk
csekély mértékben jelenik meg a nagy (főként multinacionális) cégek
termékében, és nagyon sajnálatos, hogy a sok-sok kkv együtt sem képes
volument termelni.
Az elektronikai ipar jellemzője az új fejlesztésű termékek kimagaslóan
magas szellemi hozzáadott értéke, amely 85%-ot is meghaladhat. A
távol-keleti elektronikai ipar jórészt ennek köszönheti felvirágzását.
Ennek és az olcsó és szorgalmas munka révén váltak gazdaggá a "kis
tigrisek". A hazai elektronikai ipart a rendszerváltást követően a
multinacionális cégek alapozták meg, építve a korábbi gyártási
hagyományokra és kultúrára, valamint a magyar mérnök kimagasló
kutatás-fejlesztési készségére. A fejlett technológiák meghonosításával
azonban nem tartott lépést a tudásnövekedés, a kis hozzáadott értéket
tartalmazó tömeggyártás itthon csak a multinacionális cégeknél
gazdaságos. Óriási problémát jelent, hogy hazánkban a K+F kiadások
nagyobbik részét az állami fedezi, a vállalkozások maguk alig költenek
erre a célra. A még meglévő, jelentős szellemi munkát igénylő K+F
tevékenység az igazán hathatós kormányzati koordináció hiányában,
illetve a nem megfelelő információáramlás következtében nem tud eléggé
hatékony lenni, a pusztán a piaci versenyre épített fejlesztés a
tőkehiányos hazai cégeket hátrányosan érinti. Mindezen hiányosságok
ellenére az ágazat a GDP mintegy 17%-át adja, amiből belátható, hogy
hatalmas belső tartalékokkal rendelkezünk.
A fentiekben részletezett jellemzőkkel leírható hazai elektronikai ipar
képviseletére egy évvel ezelőtt alakult MELT (Magyarországi
Elektronikai Társaság) legfontosabb célja az iparágban rejlő belső
tartalékok feltárása, intézkedési javaslatok kidolgozása a kormányzat
felé. Az elektronikai ipar piaci önszerveződésének segítés érdekében
szintén kiemelt feladatunknak tartjuk az információáramlást biztosító
fórumok létrehozását és megszervezését. Ezen túlmenően alapvető
fontosságúnak tartjuk a K+F növekedését. Ezt a kormányzat is
szükségesnek ítéli, és tárca nélküli miniszter útján kívánja az alulról
jövő kezdeményezéseket segíteni.
Ugyanakkor be kell látni, hogy az oktatáspolitika döntéshozói az elmúlt
20 évben nem ismerték fel az elektronikai ipar értékteremtő
fontosságának szerepét, és mára a közgondolkodás jelentősen
eltávolodott a műszaki pályáktól, így a felsőoktatásban tett egyszerű
intézkedések nem elegendőek a hatékonyság növelésére. Megítélésünk
szerint az oktatást az általános iskolától az egyetemekig reformálni
kell, sokkal nagyobb súlyt helyezve a valós élet kihívásaira, az
elhelyezkedési lehetőségekre. Úgy látjuk, nem kap elég súlyt a
gyakorlati oktatás, amelynek legnagyobb oka jelenleg az eszközhiány.
A fenti gondolatokkal összhangban, azokra alapozva a MELT felhívással
fordul a gazdaság irányítóihoz, a politikusoktól a kormányzati
szerveken keresztül az érdekelt országos egyesületekhez, beleértve ebbe
a piaci döntéshozókat is, hogy azonosuljanak az egyesület
célkitűzéseivel, segítsenek a szakma szereplőinek, hogy az elektronikai
iparban rejlő tartalékok felszínre kerüljenek, és kiaknázásukkal
hozzájáruljanak az ország gazdaságának növeléséhez, különösen a jelen
válságos időszakban. Tudjuk, hogy - főként az autóiparban lévő nagy
részesedésük következtében - a jelen válság az elektronikai ipart az
átlagnál jobban sújtja, de nem közömbös az életszínvonal csökkenésével
arányos külső és belső fogyasztás csökkenése sem. A KSH aggasztó év
végi makrogazdasági jelentései szerint az ipari termelés visszaesése
mintegy 20%-os, amelyben az elektronikai ipar vezető helyen szerepel,
ezzel arányosan csökkent a külkereskedelmi forgalom is, és gazdasági
elemzők szerint még nem vagyunk a hullámvölgy legalján. Duplán fontos
tehát a tartalékok jobb kihasználása. Ezen célok elérése érdekében
szükségesnek tartjuk olyan intézkedések meghozatalát, amelyek a
szellemi tőke, kapacitás megőrzésére irányulnak, hogy az ne épüljön le,
hanem megmaradjon Magyarországon a recesszió utáni időkre.
Kérjük a gazdaság döntéshozóit, hogy más iparágakhoz hasonlóan
tekintsék át a villamos gép és berendezésgyártás, azaz az elektronikai
ipar helyzetét is, vizsgálják meg az általa a jelenben és a jövőben
játszott szerepét, annak fontosságát. Kérjük, hogy tegyenek
intézkedéseket e high-tech iparág magyarországi fennmaradása és
bővülése érdekében, hogy a válságot követő piaci átrendeződést követően
egy magasabb szinten fejthesse ki gazdaságnövelő hatását. Ehhez
alapvetően szükséges a tudásbázis fokozottabb növelése. E munkájukban a
MELT mindenkor kész aktívan közreműködni, azt segíteni.
A Magyarországi Elektronikai Társaság elnöksége
Budapest, 2009. március 11.
|